Békéscsaba

Békéscsaba Megyei Jogú Város Magyarország délkeleti kapujában, a román határtól 20 km-re helyezkedik el. Békéscsaba 64 ezer lakosával, közúti és vasúti csomópontjával a térség közlekedési, ipari, kereskedelmi és igazgatási központja. A Körösök völgyének középpontjában elhelyezkedő város már a honfoglalást megelőző időkben lakott terület volt. A törökdúlás után az elnéptelenedett területen 1718-ban evangélikus felvidéki szlovákok telepedtek le. A környék kedvező adottságainak köszönhetően másfél évszázad alatt a térség legnagyobb településévé fejlődött. A megyeszékhely a honi szlovákság központja, a kolbászkészítés egyik legismertebb fellegvára. Békéscsaba nem szűkölködik látnivalókban, múzeumokban, művészeti alkotásokban sem. Ezekkel jórészt a belvárosban találkozhatunk. Az egyik legismertebb magyar festő, Munkácsy Mihály számtalan szállal kötődik a településhez: itt nevelkedett nagybátyjánál, s a későbbiek folyamán több alkalommal is visszatért gyermekkora helyszínére.

Ajánlott sétaútvonalak:
Sétánk a Széchenyi térről indul. Ezt a nevet 1861-ben kapta, ami különösen azért érdemelt említést, mert Széchenyi Istvánról Pesten is csak 1866-ban neveztek el hivatalosan utcát. A két Körös hordalékkúpján elterülő tér már a 18. századtól a város közigazgatási központja. Itt találkoznak a berényi, vésztői, csabai utak, de a városrészeknek is a központjában van. A tér észak-nyugati részén áll az 1795-ben, barokk stílusban épült, római katolikus templom. Vele szemben pedig az 1885-ben épített Magyar Királyi Szálloda - ismertebb nevén a Bérház, amelyben a Városi Könyvtár és Galéria kapott helyet. Falán emléktábla hirdeti, hogy a II. Világháborút követően 1949-ben, az épületben nyílt meg a vidék első művelődési otthona. Ezt a szerepet töltötte be az 1978-as földrengésig. A közelmúltban felújított, de 1900 táján kialakult, kisvárosi hangulatot árasztó Széchenyi téren haladva, a tér keleti sarkában a műemléki református templomot láthatjuk. A copfstílusú épület mai formáját 1905-ben kapta. A templom ma gyakran ad helyet a város komolyzenei hangversenyeinek. A templomtól pár lépésre áll az 1844-ben épült Kollégium, ma Alapfokú Művészeti Iskola, klasszicista tömbje. A Petőfi utcán haladva tovább a 41. sz. alatt egy 19. század elején épült parasztház áll, mely tanítólakás volt, udvari része pedig iskola lett. Az épületben iskolatörténeti kiállítás van. Az utca másik oldalán visszasétálva a Széchenyi térre érünk vissza. A Nagyház barokk épülete előtt, amely a Weinckheim család tulajdonában volt. Ma a földszinten múzeum működik A múzeumból kilépve, bepillanthatunk az 1998-ban kialakított Múzeum térre, ahol a szökőkútnál időzhetünk. Innen csak pár lépés az Élővíz- csatorna. Egy kis képzelőerővel magunk elé idézhetjük a XIX. századi sürgölődést. A folyón jöttek be a tutajok, hogy a kikötőben megszabaduljanak a Biharból, Erdély széléről hozott terhüktől. A kiszélesedő folyó, a partot szegélyező szomorúfűz szép fotótéma télen és nyáron egyaránt. A Csók hídon átgyalogolva a Durkó utca városképi jelentőségű utcaképét csodálhatjuk meg. A 8. sz. alatti gazdaház adott helyet a tájháznak. Rövid sétával a Kossuth utcára jutunk, az egykori Korona Szálló, majd Korona Mozi épületéhez, melyet lebontottak és most újjáépül, de eredeti homlokzatának stílusát megőrzi. Tekintetünket balra irányítjuk, s megpillanthatjuk a görög, örmény hívők számára épült ortodox Szent Miklós görögkeleti templomot. A zsidók jelenlétét a XVIII. század végétől egyházuk léte bizonyítja. Utolsó zsinagógájuk épületében (Ady E. utca) ma "Zsinóros" Közösségi Ház működik. Sétánkat az Élővíz-csatorna mellett található Erzsébet ligetben folytatjuk, ahol a kellemes környezetben megpihenhetünk, a gyermekek a játszótéren játszhatnak. A pihenő után érdemes még felkeresni a Békési Pálinkafőzdét. Bár a sétánk egy kicsit hosszabb, azonban megismerhetjük a kisváros mindennapi életét, kis, kanyargó utcácskáit. A pálinkafőzdénél a mini vasúttörténeti park illetve a pálinkamúzeum kárpótol a hosszú sétánkért.