Sárbogárd

A város legkorábbi régészeti leletei a neolitikum kései szakaszának idejéből valók. Legnevezetesebb régészeti lelőhelye a bronzkori földvár (a kislóki határban). A rómaiak korát szoboregyüttesek, temetők idézik. A várostól keltre honfoglaláskori sírokat tártak fel. A Bogárd helységnév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynévnek a bogár főnév az alapszava. A Sár- előtag a Sárvíz mellékére utal. Az írott forrásokban a 14. századtól szerepel. A török hódoltság időszakában – a 17. század első felében - a rácok is megtelepedtek, majd a 18. századtól nemesei közbirtokosok népesítették be. Közöttük a Mányoki,- a Dörögdy,- a Huszár,- a Mészöly,- a Pázmándi,- a Sigray családok. Sárbogárd szülötte Mészöly Géza festőművész. A 19. század második felétől járási székhely, jelentős vasúti csomópont. A 20. század első negyedétől oktatási körzetközpont, s néhány esztendeig még tanítóképző intézetnek is otthont adott. A 19. század közepétől 1872-ig mezőváros, 1986-tól város. Több önálló települést is területéhez csatoltak (Sárszentmiklós, Pusztaegres). Népessége meghaladja a 13 ezer főt.