Szécsény

Megközelíthető: 22 Magyarország északi részén, az Ipoly-völgyében fekszik Szécsény. Időszámításunk első évezredében már megfordultak a területen az avarok, a szlávok, a germánok is. A leletek tanúsága szerint a magyarok a területet már fő csapataik beérkezése előtt birtokolták. Szécsényt 1219-ben említik először írásban. A település felvirágzása a XIV. század első felére esik, amikor mezővárosi jelleget ölt, és a környékbeli települések központjává válik. 1332-ben Szécsényi Tamás XII. János pápától engedélyt kapott ferences kolostor építésére. Károly Róbert 1334-ben városi ranggal ruházta fel Szécsényt. Ezt követően felépült a templom, a kolostor és a várkastély. 1552-ben török uralom alá került a város. Több sikertelen próbálkozás után 1593-ban foglalták vissza a felvidéki bányavárosok miatt is fontos települést a magyar seregek. A város 1663-ban ismét török uralom alá került, majd 1683-ban a Bécsből hazatartó Sobieski János lengyel király seregei szabadítják fel végleg. Később pestis járvány tör ki, és szinte teljesen elnéptelenedik a város. Az újratelepítés kezdeményezői a ferencesek voltak, akik többek közt Bárkányi Jánost, II. Rákóczi Ferenc nevelőjét küldték a városba. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc már ide hívta össze a rendi országgyűlést, a Borjúpástra, és itt kiáltották őt ki vezérlő fejedelemmé. Itt mondták ki az anyaország és Erdély unióját. A fejedelem terveiben Szécsény nagy szerephez jutott: a kurucok stratégiai központja lett, itt bonyolódott le észak és dél, kelet és nyugat összeköttetése, Szécsény ekkor is központja, az Ipoly völgye pedig átvonuló útja volt a hadaknak. A XVIII. Század végén szinte az egész várost tűzvész pusztította el. Az 1848-as szabadságharc bukása után császári csapatok szállták meg, 1886-ban elvették városi rangját. A század elején pezsgő szellemi élet folyt a településen. A második világháború nagy veszteségeket okozott. A háború után közigazgatási szerepe folyamatosan csökkent, városi arculata mégis sokat fejlődött. 1986-ban kapta vissza városi rangját. Ez idő óta a település ismét városként éli mindennapjait, a térség legjelentősebb kulturális és idegenforgalmi központjaként.